Kritikák
Mozart D-dúr zongoraverseny
Miskolci Szimfonikus Zenekar (vez. Mura Péter)
Miskolc, 1969
„A minden mesterkéltséget nélkülöző, póztalan, csak a zenével hatni akaró muzsikálás nagy rokonszenvet váltott ki: Kincses Margit avatott Mozart-előadónak bizonyult. [...] Tökéletes biztonsággal párosult tiszta, szép, világos, egyszerű, dinamikailag kiegyensúlyozott előadását szívesen fogadták.” V. Zalán Irén
Beethoven szonáta és zongoráskvintettek
Kincses Margit és a Miskolci Fúvósötös hangversenye
Miskolc, 1969
„[Kincses Margit] mint igen kiváló Beethoven-játékos is bemutatkozott. Az Op. 31 No. 1 G-dúr szonáta bővelkedik nehézségekben, azonban a fiatal zongoraművésznő zeneileg és technikailag egyaránt kifogástalanul tolmácsolta Beethoven zongoraszonátáját. Mint a zongoraötösök pianistája, Kincses Margit ugyancsak nagyszerű kamarapartnernek bizonyult. Az Esz-dúr zongoráskvintett rondo tételeinek, az ellentétes hangulatú epizódok hol lírai, hol markáns hangvételének megformálása a zongoristának, de egyben a kvintett valamennyi tagjának szépen sikerült.” Barta Péter
Beethoven szonáták
Kincses Margit zongoraestje Beethoven születésének 200. évfordulója alkalmából
Budapest, 1970
„Kincses Margit személyében komoly zenei egyéniséget és fejlett hangszeres kultúrával rendelkező művészt ismertünk meg. Elmélyült, gazdag színskálájú, kiváló előadó, aki a nagy formaíveken belül az apró motívumokat is kicsiszolva valóban teljes képet adott az egészről, a többtételes szonátákról. A kései A-dúr szonáta volt az est legharmonikusabban sikerült, magával ragadó teljesítménye. A Schumannhoz közeledő bécsi klasszika megrendítő tételei, a végén a grandiózus fugával, nagy feszültséget váltottak ki a hallgatóságban, amely szűnni nem akaró tapsviharral jutalmazta a művésznőt.” Szatmári Géza
Beethoven-est
Pécs, 1970
„[Kincses Margit] zongorázását, muzikalitását egészséges természetesség jellemzi. Előadásmódjától távol áll bármi külsőségesség, a zene sallangmentes megszólaltatására törekszik. Tempói, karakterei meggyőzőek. [...] A műsort záró G-dúr szonátát éreztük a legmegoldottabbnak: itt mutatkozott be legelőnyösebb oldaláról Kincses Margit póztalan, ugyanakkor a szó legszorosabb értelmében: zongoraszerű zongorázása.” Szesztay Zsolt
Chopin prelűdök
Kincses Margit zongoraestje (Bach, Beethoven, Chopin, Bartók művei)
Miskolc, 1973
„[Kincses Margit] mindent tud, amit a zongorajáték terén érezni, tudni lehet. [...] a romantika világában rendkívül otthonosan mozog. Mint apró gyöngyszemeket, úgy rakta egymás mellé az ellentétes hangnemű és hangulatú karakterdarabokat.” Barta Péter
Liszt: II. (A-dúr) zongoraverseny
„Kincses Margit előadásában Liszt második koncertjének nemes arányaiban, ízig-vérig romantikus gondolataiban gyönyörködhettünk. A hangverseny szólistája megragadó muzikalitással, árnyaltan és virtuózan tolmácsolta a versenyművet.” Barta Péter
Brahms, Schönberg és Muszorgszkij dalok
Kovács István és Kincses Margit estje
Budapest, 2012
„Az est zongoristája, a pódiumművészként elsősorban a kortárs zene elkötelezettjeként ismert Kincses Margit minden tekintetben Kovács István egyenrangú, inspiráló partnerének bizonyult. [A Brahms-dalokban] különösen plasztikusan érvényesült Kincses Margit élő, érzékeny, a zene kívánalmai szerint előtérbe lépő, majd tapintatosan visszavonuló játéka. [...] felfigyelhettünk továbbá arra, hogy [a Schönberg-dalban] milyen remekül szólaltatta meg a zsúfolt, nagyzenekari hatást keltő zongoraszólamot. [...] Szívszorító volt a [Muszorgszkij] Kolibelnaja, démoni a Trepak, Kincses Margit pedig elsősorban a záró Polkovogyec infernális mélységből felkúszó skáláit játszotta hátborzongató megjelenítő erővel.” Malina János (Muzsika 55/4. 2012, április)
Miskolci Szimfonikus Zenekar (vez. Mura Péter)
Miskolc, 1969
„A minden mesterkéltséget nélkülöző, póztalan, csak a zenével hatni akaró muzsikálás nagy rokonszenvet váltott ki: Kincses Margit avatott Mozart-előadónak bizonyult. [...] Tökéletes biztonsággal párosult tiszta, szép, világos, egyszerű, dinamikailag kiegyensúlyozott előadását szívesen fogadták.” V. Zalán Irén
Beethoven szonáta és zongoráskvintettek
Kincses Margit és a Miskolci Fúvósötös hangversenye
Miskolc, 1969
„[Kincses Margit] mint igen kiváló Beethoven-játékos is bemutatkozott. Az Op. 31 No. 1 G-dúr szonáta bővelkedik nehézségekben, azonban a fiatal zongoraművésznő zeneileg és technikailag egyaránt kifogástalanul tolmácsolta Beethoven zongoraszonátáját. Mint a zongoraötösök pianistája, Kincses Margit ugyancsak nagyszerű kamarapartnernek bizonyult. Az Esz-dúr zongoráskvintett rondo tételeinek, az ellentétes hangulatú epizódok hol lírai, hol markáns hangvételének megformálása a zongoristának, de egyben a kvintett valamennyi tagjának szépen sikerült.” Barta Péter
Beethoven szonáták
Kincses Margit zongoraestje Beethoven születésének 200. évfordulója alkalmából
Budapest, 1970
„Kincses Margit személyében komoly zenei egyéniséget és fejlett hangszeres kultúrával rendelkező művészt ismertünk meg. Elmélyült, gazdag színskálájú, kiváló előadó, aki a nagy formaíveken belül az apró motívumokat is kicsiszolva valóban teljes képet adott az egészről, a többtételes szonátákról. A kései A-dúr szonáta volt az est legharmonikusabban sikerült, magával ragadó teljesítménye. A Schumannhoz közeledő bécsi klasszika megrendítő tételei, a végén a grandiózus fugával, nagy feszültséget váltottak ki a hallgatóságban, amely szűnni nem akaró tapsviharral jutalmazta a művésznőt.” Szatmári Géza
Beethoven-est
Pécs, 1970
„[Kincses Margit] zongorázását, muzikalitását egészséges természetesség jellemzi. Előadásmódjától távol áll bármi külsőségesség, a zene sallangmentes megszólaltatására törekszik. Tempói, karakterei meggyőzőek. [...] A műsort záró G-dúr szonátát éreztük a legmegoldottabbnak: itt mutatkozott be legelőnyösebb oldaláról Kincses Margit póztalan, ugyanakkor a szó legszorosabb értelmében: zongoraszerű zongorázása.” Szesztay Zsolt
Chopin prelűdök
Kincses Margit zongoraestje (Bach, Beethoven, Chopin, Bartók művei)
Miskolc, 1973
„[Kincses Margit] mindent tud, amit a zongorajáték terén érezni, tudni lehet. [...] a romantika világában rendkívül otthonosan mozog. Mint apró gyöngyszemeket, úgy rakta egymás mellé az ellentétes hangnemű és hangulatú karakterdarabokat.” Barta Péter
Liszt: II. (A-dúr) zongoraverseny
„Kincses Margit előadásában Liszt második koncertjének nemes arányaiban, ízig-vérig romantikus gondolataiban gyönyörködhettünk. A hangverseny szólistája megragadó muzikalitással, árnyaltan és virtuózan tolmácsolta a versenyművet.” Barta Péter
Brahms, Schönberg és Muszorgszkij dalok
Kovács István és Kincses Margit estje
Budapest, 2012
„Az est zongoristája, a pódiumművészként elsősorban a kortárs zene elkötelezettjeként ismert Kincses Margit minden tekintetben Kovács István egyenrangú, inspiráló partnerének bizonyult. [A Brahms-dalokban] különösen plasztikusan érvényesült Kincses Margit élő, érzékeny, a zene kívánalmai szerint előtérbe lépő, majd tapintatosan visszavonuló játéka. [...] felfigyelhettünk továbbá arra, hogy [a Schönberg-dalban] milyen remekül szólaltatta meg a zsúfolt, nagyzenekari hatást keltő zongoraszólamot. [...] Szívszorító volt a [Muszorgszkij] Kolibelnaja, démoni a Trepak, Kincses Margit pedig elsősorban a záró Polkovogyec infernális mélységből felkúszó skáláit játszotta hátborzongató megjelenítő erővel.” Malina János (Muzsika 55/4. 2012, április)
2021-2025 © Kincses Margit, Auris Kft.